Az előző generációknál elfogadott volt, hogy a párok tagjai külön szobában, külön érzelmi világban éltek, nem várták el egymástól a feltétlen megértést, az elfogadást, a bensőséges barátságot, a szerelmet. A házasságok más alapon köttettek.
Ma, amikor megtaláltuk párunkat, hajlamosak vagyunk kényelmesen hátradőlni és a vágyott kapcsolat minden illúzióját felismerni véljük. Mást várunk el a házasságtól, mint az előttünk 3-4 generációval élt emberek, talán a női öntudatra ébredés hatására is.
Olyan kapcsolatra vágyunk, melyben a szerelem, az intimitás, az egymásra figyelés, a gondoskodás, az empátia, elfogadás és őszinteség mind fellelhető, de lehetőségünk van az egyéni képességek kibontakoztatására is. Ez abban az időszakban a legnehezebb talán, mikor a párnak gyermeke születik. Az anyaság nem az egyéni érdekekről szól, sokkal inkább a lemondásról és az alkalmazkodásról. Ahogy az apaság is.
És a házasságtól elvárt tökéletességbe befurakszik az Élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése