2010. március 12., péntek

A családi mintaadás-mintakövetés példája az étkezőasztalunknál

Megdöbbentő látványban volt részem körülbelül két éve itthon, az étkezőasztalunknál.
Négyen beszélgettünk egy hétvégi ebéd után, a fiúnk, a barátnője - azóta menyasszonya-, a férjem és én.Könnyed csevegés volt, semmi komoly témát nem érintettünk, és a beszélgetés közben a fiam egy mozdulatot tett. Kezével a barátnője keze felé nyúlt.

Hihetetlen élmény volt!

Nem maga a mozdulat, hanem a felismerés részemről, hogy ugyanazzal a mozdulattal nyúlt a fiúnk a barátnője keze elé, ahogy a férjem szokott az én kezem után nyúlni.

Miért osztom meg ezt Veletek?
Mert hiszem, hogy a családban átélt események, az ott tapasztalt viselkedések meghatározóak, hiszen ezek adják a mintát a személyiségfejlődéshez. a látott szülői minták beépülnek és a későbbi felnőtt élet meghatározójává válnak. képzeljétek el, ha egy ilyen kis kézmozdulat ennyire mintává válik, minden más reakciónk mennyire jelenik meg gyermekünk későbbi viselkedésében?

Jól működő párkapcsolatunk, házasságunk alapja felnövekvő gyermekünk boldogságának.
Felelősségünk óriási.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése