A befurakodott Élet

Az előző bejegyzést a címadó gondolattal zártam, most ezt szeretném folytatni.
A házasságnak – párkapcsolatnak – vannak előre látható, mondhatnám előre beépített krízishelyzetei.
Az esküvő előtt álló, vagy a frissen házasodott párban nincs meg az a tudatos igény, ami ezekre a krízishelyzetekre felkészítené a szerelmeseket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs problématudatuk. Ilyeneket hallok, ha erről beszélünk fiatal emberekkel:

„ Ha szeretjük egymást, minden problémát megoldunk.”
„ Na, akkor, ha nem tudjuk ketten megoldani a problémánkat, akkor annak már úgyis mindegy…, de velünk ez nem fordulhat elő”


Hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik összekötötték az életüket, valóban az volt a céljuk, hogy „holtodiglan-holtomiglan”. Biztosan nem az vezérelte őket, hogy néhány év múlva már egymásra se bírjanak nézni, otrombaságokat vágjanak egymás fejéhez.

Megértem én, hogy az ember élete legboldogabb időszakában el sem tudja képzelni, hogy nem képes megbirkózni egy kis párkapcsolati zűrrel, de akkor miért van annyi válás nálunk?