A családi mintaadás akkor kezdődik, mikor két embernek, akik összekötötték az életüket, kisbabájuk születik. Ezáltal családdá válnak, kettőjükből három lesz.
Bármilyen odafigyeléssel is várták a babát, ez nagy változást hoz az életükbe.
Alkalmazkodniuk kell a babához az ő szükségleteihez, ez pedig sok lemondással, fáradsággal jár.
Ezzel kezdődik a gyermeknevelés.
Az élet szinte minden területén a tudást és meglétének ellenőrzését nagyon fontosnak tartjuk. Mindenről tanúsítványt, oklevelet, bizonyítványt kapunk.
Ahhoz, hogy valaki nevelőszülőként gondját viselje bizonyos számú gyermeknek, el kell járnia szülőoktatásra. Persze arról is kap bizonyítványt : )!
Ennek ellenére a saját gyermekeink neveléséhez szükséges tudásunkat nem kérdőjelezi meg, és nem is ellenőrzi senki.
Mintha azzal, hogy jelen voltunk gyermekünk születésénél - ki kötelező jelleggel, ki önként -, máris birtokában vagyunk a „jó szülőségnek”.
Pedig szülőnek lenni egyáltalán nem egyszerű. És, ha még csak szülők lennék! De a szülőség mellett megmaradunk feleségnek/férjnek, társnak, szeretőnek, a mi szüleink lányának/fiának, testvérnek és minden szerepünkben olyat kell alakítanunk, hogy képesek legyünk eleget tenni a szülőségünknek.
Mert azt a kisbabát, akitől szülővé lettünk el kell vezetnünk a felnőttségig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése