Amit minden szülőnek el kellene olvasnia - szerintem. 4. rész

III. fejezet - A gyerekjátszmák leépítése

A játszmák a biztonságkeresésről, érzelmi igény kielégítéséről szólnak.
A játszmák leépíthetők, ha működésük feltételei –, hogy az érzelmi igény nem talál más kielégítést, és a játszmajelleg tudattalan marad, - nem teljesülnek.
Fontos, hogy csak mindkét feltétel együttes megszűnése eredményezi a játszma megszűnését.
A leépítés mindig a játszma mögött húzódó igény felderítésével kell, hogy kezdődjön. Ilyen esetekben a szülőknek az „értő figyelem” módszerét ajánlja a könyv. Ezt Thomas Gordon amerikai pszichológus dolgozta ki, a módszer segít, hogy szülő anélkül járuljon hozzá a gyerek helyzetmegoldásaihoz, hogy átvenné tőle a megoldás munkáját. Akkor segít az „értő figyelem” módszere, ha a gyereknek van gondja, és a szülő kész segíteni.
Jellemzői:
- nem kényszerít az érzések, indulatok tagadására
- nem veszi át a gyerektől a probléma megoldásának feladatát
- nem kelt bűntudatot, nem szégyenít meg, nem kényszerít az érzések, indulatok tagadására
- nem veszi át a gyerektől a probléma megoldásának feladatát
- nem kelt bűntudatot, nem szégyenít megnem szorítja védekező állásba a gyereket és nem hallgattatja el
- segít a valódi érzelmi góc felderítésében
- a megfogalmazás enyhíti az indulatokaterősíti az értelem vezérelt megoldást
- megtanít, hogy az érzések megengedettek
- ha egy beszélgetést ezzel a módszerrel kezdtünk, már nem jó megoldás visszatérni a tekintélyelvű válaszokhoz, mert ez hiteltelenné teszi az elkezdett megértő beszélgetést

Az „értő figyelem” módszerét kiegészítendő, a szülőnek gondot okozó helyzetek megoldására Gordon javasolja az „én-üzenet” alkalmazását. Ekkor a szülő azt fogalmazza meg, hogy mit érez ő a gyerek viselkedésének hatására.
Tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekre az „én-üzenetekre” a gyerekek az esetek nagy többségében jól reagálnak, elfogadják azokat.
Akkor lehetnek hatásosak, ha:
- rutinmozdulatnál bonyolultabb dologról van szó
-ha a szülőnek gondot okoz a gyerek viselkedése, de a gyerek ezt nem feltétlenül tudja
- ha a probléma egyszerű, de visszatérő
- ha nem ízlésbeli, vagy szemléletbeli különbségről van szó

az „én-üzenet” nem hatásos, ha:
- véleményt és kritikát fogalmaz meg
- kicsinyít vagy bagatellizál

az „én-üzenet” előnyei:
- nem vádol, hanem tényeket és szempontokat közöl
- jó mintát ad a konfliktus megoldásban a gyermeknek
- hatására a gyermek belső igényévé teszi a kölcsönös alkalmazkodást

Az „én-üzenet” felhasználható pozitív érzések kifejezésére is.
Harag, szégyen és undor érzéseinek kifejezésére „én-üzenetet” ne használjunk, hiszen ezeknek az érzéseknek a megfogalmazásakor a gyerek inkább véleményt, ítéletet hall, ezektől azonban képtelen lesz az együttműködésre, így tehát nem érjük el a célunkat.
Ha a kialakult játszmáktól a szülő szenved, akkor itt fontosak az ő érzései, tehát szükség van az „én-üzenetekre”.

A fejezet további részében a szerző példákkal mutatja be, hogy lehet alkalmazni az „én-üzeneteket” a már előbbiekben megismert gyermekjátszmákban. Ezek a példák nagyon életszerűek, segítik a megismert módszer alkalmazását, nagyszerűen illusztrálják a játszmákat és a megoldás lehetőségeit.