II. fejezet – Gyerekjátszmák
Ezek a játszmák helyzethez és kapcsolathoz kötöttek, gyakran kizárólag az egyik szülőhöz szólnak.
A kezdeményezés a gyerekkor része, tudattalan tiltakozás egy kapcsolat vagy eseménysorra, lényege, hogy befolyásolja azt. Ha a felnőtt rájön a játszmakezdemény lényegére és más megoldást képes javasolni, a játszma nem alakul ki, manőver marad.
Tipikus gyermekjátszmák:
- „mert nem szeretsz” – a gyermek az anyai-apai bűntudat felkeltésére játszik.
- „anyu, fáj” – igaz üzenet, a gyermek segítséget vár, de olyan formát keres, amelyet a környezete elfogad.
- „én nem tudok” – csak akkor igazi játszma, ha előbb-utóbb célt ér a gyerek és valóban mentesíti a feladat elvégzése alól. Erősen partnerhez kötött, lassan szerveződő játszma.
- „nem is én voltam” – általában testvérek között alakul ki, legjellemzőbb vonása, a felelősség kölcsönös áttolása, és a testvér bemártása a szülőknél. Szükséges hozzá az a szülő is, aki könnyebben boldogul az egyik gyerekével.
- „melyikőtök az erősebb?” – a szülők eltérő nézeteire épít, megoldás általában nincs, de a gyerek fontosnak érzi magát, miután összeugrasztotta szüleit, akik rajta vesztek össze. Tekintélyromboló és lehetőséget ad a gyereknek arra is, hogy kibújjon a kötelességei vagy a büntetés alól.
„szegény kicsikém” – ha a gyerek rájön, hogy sajnálatot keltve a szüleiben, szinte bármit elérhet.
- „úgysem mersz megütni” – a fegyelmezés megbízhatatlanságából, a szülői jelzések kétértelműségéből fakad – egy kis korlátozás nem árt, véli a szülő. Ilyenkor a szülőnek nincs stratégiája, elvei a gyerekkel szemben. Sokat ront a gyerek együttérző képességének és tapintatos viselkedésének a fejlődésén.
- „büntess meg” – Itt a szülő hinni akar a gyerek jó szándékában, alkalmazkodóképességének fejlettségében, célja, hogy a durvaságot elkerülhesse, de a biztonságot nem adja meg a gyereknek. Ezért a gyermek ebben a játszmában kéri a szülő segítségét, a határokat, melyben tájékozódni lesz képes. A szülői viselkedés hátterében a konfliktus nélküli nevelés vágya áll.
- „kudarcgyerek” – nem kívánt terhességből született gyermekek jellemző játszmája. Itt a gyermeknek az a tapasztalata, hogy az anyával lenni nem biztonságos, mégis valahogy fel kell hívnia magára a figyelmet, öröm híján marad az állandó összeütközés, mint a figyelemfelkeltés eszköze. Ez az egyetlen gyerekjátszma, amely törvényszerűen életjátszmává válik, ha nem sikerül rendezni a szülő-gyerek kapcsolatot. Terápiás segítség nélkül nehéz a rendezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése