IV. fejezet – Te meg ő
Ebben a fejezetben, rövid átkötésként a felnőttek problémáihoz, olyan példákat mutat be az író, ahol a két szülő nevelési elvei elég távol állnak egymástól, vagy pedig az egyik szülő, megunva a játszmázást, Gordon-módszert alkalmazva új kapcsolat kiépítésére vállalkozik a gyerekével.
Hogy egyes szülők védőügyvédként, bíróként vagy testőrként viselkednek gyermekeik konfliktusait látván, azt saját, gyermekkori élményeik határozzák meg, ahol még hagyományosan a megfellebbezhetetlen szülői tekintély volt a nevelés alapja.
A gyereknek a tekintélyelvű szülővel szemben nincs esélye, vele csak az engedékenyebb szülő „szállhat szembe”. Az állandó „harc” hatására természetesen a szülők is egyre távolodnak egymástól.
A két felnőtt ebből adódó konfliktusa is kezelhető a fent említett módszerrel, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy a módszert elutasító szülő, látva annak hatékonyságát, hajlandó lesz annak alkalmazására is, ami lehetővé teszi, hogy ő is új alapokra helyezze kapcsolatát a gyermekével.
Az „egyikünk sem vesztes” érzés felváltja a győztes-vesztes állandó küzdelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése