Mostanában a hozzánk forduló családok többségénél szóba került, hogy mennyire fontos, hogy a szülők egyetértsenek a gyermeknevelés területén (is).
A gyermek szempontjából nem kérdés, hogy mennyire fontos, hogy szülei ne mondjanak ellent egymásnak a gyermek előtt. Ez adja a korlátot, a világos határokat, ettől érzi magát biztonságban.
De, hogy a szülők szempontjából ez mennyire fontos, az talán még nem hangzott el elégszer.
Hogyan lehet tekintélye egy szülőnek, ha szülőtársa a gyermekük előtt kérdőjelezi meg?
Milyen példát lát a gyerek? - Így lehet beszélni anyával/apával? Csoda-e, ha kamaszkorában egyre szemtelenebb hangot üt meg?
Minden párnak ajánlom, tartsák be, hogy a gyermekük előtt nem vitatják a társuk döntését az egyes nevelési helyzetekben. Természetesen lehet nem egyetérteni, vitatni a döntést. Ezt azonban mindig kettesben tegyék. Beszéljék meg, mi nem tetszett egyiküknek, alakítsanak ki közös álláspontot és a továbbiakban azt képviseljék közösen a gyerek előtt.
PÁRUNK TISZTELETE ERRŐL IS SZÓL!
A családban ezt bármikor el lehet kezdeni - ha eddig nem ez volt a gyakorlat a gyermeknevelés területén -, arra viszont készülni kell, hogy a gyermek először majd nem érti a helyzetet, próbálkozni fog a szülői egység megbontásával, de ha kitartóak vagyunk, fantasztikus eredménye lesz.
A még gyermektelen pároknak ebben az esetben viszonylag könnyű dolguk van, "elég" ha megfogadják és később, a gyermek megszületésétől alkalmazzák.
2011. április 25., hétfő
2011. április 14., csütörtök
Párválasztás
A párkapcsolat a párválasztással indul.
Hogy lehetünk biztosak abban, hogy akit választottunk, az egy életre boldoggá tesz? Sehogy! Itt csak az érzés, a megérzés lehet a segítségünkre.
Meg a régi mondás is: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!”
Ezt gondoljuk csak tovább! Miről is szól?
Nézd meg az anyját… hogy viselkedik az apjával. (Abban a szerencsés helyzetben, ha együtt vannak.) Mert a mintakövetés nem vicc.
Vagy fordítsuk meg a dolgot, a lány szemszögéből figyelve. Mit látunk? Hogy viselkedik párunk apja a párunk anyjával. Együtt vannak még? Ha nem, vajon miért? Ha az apa bántotta meg annak idején a feleségét, milyen példát hoz a párunk a kapcsolatba?
Természetesen nem arról beszélek, hogy elvált szülő gyerekének nem lehet tartós, boldog párkapcsolata. Lehet.
Sőt, boldog párkapcsolat mindenkinek jár.
Hogy lehetünk biztosak abban, hogy akit választottunk, az egy életre boldoggá tesz? Sehogy! Itt csak az érzés, a megérzés lehet a segítségünkre.
Meg a régi mondás is: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!”
Ezt gondoljuk csak tovább! Miről is szól?
Nézd meg az anyját… hogy viselkedik az apjával. (Abban a szerencsés helyzetben, ha együtt vannak.) Mert a mintakövetés nem vicc.
Vagy fordítsuk meg a dolgot, a lány szemszögéből figyelve. Mit látunk? Hogy viselkedik párunk apja a párunk anyjával. Együtt vannak még? Ha nem, vajon miért? Ha az apa bántotta meg annak idején a feleségét, milyen példát hoz a párunk a kapcsolatba?
Természetesen nem arról beszélek, hogy elvált szülő gyerekének nem lehet tartós, boldog párkapcsolata. Lehet.
Sőt, boldog párkapcsolat mindenkinek jár.
2011. április 12., kedd
Teszteljünk
Azt, hogy az elköteleződés előtt szerencsés lenne a pároknak egy házassági/élettársi felkészítő programon részt venni, évek óta szorgalmazom, bár sajnos süket fülekre találtam. Írtam már erről az előző bejegyzések egyikében, még tavaly.
A helyzet azóta sem változott. Ahogy a kérdés sem, mi lehet a recept a jó házasságra?
Most szeretnénk tapasztalatokat gyűjteni.
Nagyon valószínű, hogy a tapasztalatgyűjtés inkább arra lesz jó, hogy lássuk, hol lehetnek a problémák, de kezdetnek ez sem rossz.
Házastársi vagy élettársi kapcsolatban élőket kérünk meg arra, hogy kérdőívet töltsenek ki a házastársi elégedettségről.
A kérdőívet bárki kitöltheti, feltéve, hogy kapcsolatban él. A kérdőív anonim és a bejegyzés címére kattintva elérhető.
A kitöltés után elég, csak a küldés gombra kattintani.
A helyzet azóta sem változott. Ahogy a kérdés sem, mi lehet a recept a jó házasságra?
Most szeretnénk tapasztalatokat gyűjteni.
Nagyon valószínű, hogy a tapasztalatgyűjtés inkább arra lesz jó, hogy lássuk, hol lehetnek a problémák, de kezdetnek ez sem rossz.
Házastársi vagy élettársi kapcsolatban élőket kérünk meg arra, hogy kérdőívet töltsenek ki a házastársi elégedettségről.
A kérdőívet bárki kitöltheti, feltéve, hogy kapcsolatban él. A kérdőív anonim és a bejegyzés címére kattintva elérhető.
A kitöltés után elég, csak a küldés gombra kattintani.
2010. május 10., hétfő
Értékes gondolatok
Szeretnék megosztani Veletek egy beszélgetést.
A videóhoz kattintsatok a bejegyzés címére.
A videóhoz kattintsatok a bejegyzés címére.
2010. április 30., péntek
Az első krízisek egyike
A múlt héten felhívott egy ismerősöm és a segítségemet kérte abban, hogy hogyan mondják el a férjével a kislányuknak, hogy mostantól külön élnek.
Első megdöbbenésem után találkozót beszéltünk meg.
Családterápiát mindig ketten a terapeutatársammal végzünk, így a találkozáson négyen voltunk.
A közel másfél órás beszélgetés elején kiderült, hogy ez az előre borítékolható házassági krízis helyzetek egyike. Érdekes, hogy a pár nem is gondolta volna, hogy az ilyen krízis mennyire általános.
A nagyon kedves, intelligens, boldog házaspár párkapcsolatát a kislányuk gyakorlatilag megsemmisítette.
A probléma a pár szerint körülbelül másfél éve kezdődött, ekkor a kislány fél év körüli volt.
A kiváltó okokról most keveset beszéltünk, de a különélés, válás következményeiről annál többet. A beszélgetés alatt igyekeztünk tovább gondolni a mostani családtagok jövőbeni életét, a lehetőségeket.
A válás következményeit a közös gyermekre, az apa jelenlétének a fontosságát a kislánya mindennapjaiban, különös tekintettel az éntudat és nemi azonosulás fejlődésére, a jövőbeli, potenciális új párkapcsolatok hatását a család összes tagjára.
A válásnak nem az első és egyetlen problémamegoldási lehetőségnek kellene lennie, hanem az utolsónak. Persze itt egy szerelemből köttetett, komoly, felelősségteljes párkapcsolatra gondolok, hiszen tudjuk jól, hogy nem csak ilyen létezik.
A házaspár saját elmondása alapján nagyon jól érezte magát a beszélgetésen, nagyra értékelték az őszinteségünket, amellyel a válás olyan következményeit is megvilágítottuk, amire ők eddig nem gondoltak. Természetesen a konkrét kérdésükre is választ kaptak, és további beszélgetéseket terveznek velünk.
Nagyszerű, hogy egy családi probléma megoldásában a segítségünket kérték, hiszen ez lenne a családterápia egyik küldetése. A kislányuk nyugalma érdekében hajlandó volt ez a pár eljönni.
Milyen szerencsés lett volna, ha már a saját párkapcsolatuk érdekében is készek lettek volna szakemberhez fordulni.
Első megdöbbenésem után találkozót beszéltünk meg.
Családterápiát mindig ketten a terapeutatársammal végzünk, így a találkozáson négyen voltunk.
A közel másfél órás beszélgetés elején kiderült, hogy ez az előre borítékolható házassági krízis helyzetek egyike. Érdekes, hogy a pár nem is gondolta volna, hogy az ilyen krízis mennyire általános.
A nagyon kedves, intelligens, boldog házaspár párkapcsolatát a kislányuk gyakorlatilag megsemmisítette.
A probléma a pár szerint körülbelül másfél éve kezdődött, ekkor a kislány fél év körüli volt.
A kiváltó okokról most keveset beszéltünk, de a különélés, válás következményeiről annál többet. A beszélgetés alatt igyekeztünk tovább gondolni a mostani családtagok jövőbeni életét, a lehetőségeket.
A válás következményeit a közös gyermekre, az apa jelenlétének a fontosságát a kislánya mindennapjaiban, különös tekintettel az éntudat és nemi azonosulás fejlődésére, a jövőbeli, potenciális új párkapcsolatok hatását a család összes tagjára.
A válásnak nem az első és egyetlen problémamegoldási lehetőségnek kellene lennie, hanem az utolsónak. Persze itt egy szerelemből köttetett, komoly, felelősségteljes párkapcsolatra gondolok, hiszen tudjuk jól, hogy nem csak ilyen létezik.
A házaspár saját elmondása alapján nagyon jól érezte magát a beszélgetésen, nagyra értékelték az őszinteségünket, amellyel a válás olyan következményeit is megvilágítottuk, amire ők eddig nem gondoltak. Természetesen a konkrét kérdésükre is választ kaptak, és további beszélgetéseket terveznek velünk.
Nagyszerű, hogy egy családi probléma megoldásában a segítségünket kérték, hiszen ez lenne a családterápia egyik küldetése. A kislányuk nyugalma érdekében hajlandó volt ez a pár eljönni.
Milyen szerencsés lett volna, ha már a saját párkapcsolatuk érdekében is készek lettek volna szakemberhez fordulni.
2010. április 20., kedd
A befurakodott Élet
Az előző bejegyzést a címadó gondolattal zártam, most ezt szeretném folytatni.
A házasságnak – párkapcsolatnak – vannak előre látható, mondhatnám előre beépített krízishelyzetei.
Az esküvő előtt álló, vagy a frissen házasodott párban nincs meg az a tudatos igény, ami ezekre a krízishelyzetekre felkészítené a szerelmeseket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs problématudatuk. Ilyeneket hallok, ha erről beszélünk fiatal emberekkel:
„ Ha szeretjük egymást, minden problémát megoldunk.”
„ Na, akkor, ha nem tudjuk ketten megoldani a problémánkat, akkor annak már úgyis mindegy…, de velünk ez nem fordulhat elő”
Hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik összekötötték az életüket, valóban az volt a céljuk, hogy „holtodiglan-holtomiglan”. Biztosan nem az vezérelte őket, hogy néhány év múlva már egymásra se bírjanak nézni, otrombaságokat vágjanak egymás fejéhez.
Megértem én, hogy az ember élete legboldogabb időszakában el sem tudja képzelni, hogy nem képes megbirkózni egy kis párkapcsolati zűrrel, de akkor miért van annyi válás nálunk?
A házasságnak – párkapcsolatnak – vannak előre látható, mondhatnám előre beépített krízishelyzetei.
Az esküvő előtt álló, vagy a frissen házasodott párban nincs meg az a tudatos igény, ami ezekre a krízishelyzetekre felkészítené a szerelmeseket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nincs problématudatuk. Ilyeneket hallok, ha erről beszélünk fiatal emberekkel:
„ Ha szeretjük egymást, minden problémát megoldunk.”
„ Na, akkor, ha nem tudjuk ketten megoldani a problémánkat, akkor annak már úgyis mindegy…, de velünk ez nem fordulhat elő”
Hiszem, hogy azoknak az embereknek, akik összekötötték az életüket, valóban az volt a céljuk, hogy „holtodiglan-holtomiglan”. Biztosan nem az vezérelte őket, hogy néhány év múlva már egymásra se bírjanak nézni, otrombaságokat vágjanak egymás fejéhez.
Megértem én, hogy az ember élete legboldogabb időszakában el sem tudja képzelni, hogy nem képes megbirkózni egy kis párkapcsolati zűrrel, de akkor miért van annyi válás nálunk?
2010. március 17., szerda
Gondolatok a házasságról
Az előző generációknál elfogadott volt, hogy a párok tagjai külön szobában, külön érzelmi világban éltek, nem várták el egymástól a feltétlen megértést, az elfogadást, a bensőséges barátságot, a szerelmet. A házasságok más alapon köttettek.
Ma, amikor megtaláltuk párunkat, hajlamosak vagyunk kényelmesen hátradőlni és a vágyott kapcsolat minden illúzióját felismerni véljük. Mást várunk el a házasságtól, mint az előttünk 3-4 generációval élt emberek, talán a női öntudatra ébredés hatására is.
Olyan kapcsolatra vágyunk, melyben a szerelem, az intimitás, az egymásra figyelés, a gondoskodás, az empátia, elfogadás és őszinteség mind fellelhető, de lehetőségünk van az egyéni képességek kibontakoztatására is. Ez abban az időszakban a legnehezebb talán, mikor a párnak gyermeke születik. Az anyaság nem az egyéni érdekekről szól, sokkal inkább a lemondásról és az alkalmazkodásról. Ahogy az apaság is.
És a házasságtól elvárt tökéletességbe befurakszik az Élet.
Ma, amikor megtaláltuk párunkat, hajlamosak vagyunk kényelmesen hátradőlni és a vágyott kapcsolat minden illúzióját felismerni véljük. Mást várunk el a házasságtól, mint az előttünk 3-4 generációval élt emberek, talán a női öntudatra ébredés hatására is.
Olyan kapcsolatra vágyunk, melyben a szerelem, az intimitás, az egymásra figyelés, a gondoskodás, az empátia, elfogadás és őszinteség mind fellelhető, de lehetőségünk van az egyéni képességek kibontakoztatására is. Ez abban az időszakban a legnehezebb talán, mikor a párnak gyermeke születik. Az anyaság nem az egyéni érdekekről szól, sokkal inkább a lemondásról és az alkalmazkodásról. Ahogy az apaság is.
És a házasságtól elvárt tökéletességbe befurakszik az Élet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)