Beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmel gyereknevelésről, a korlátokról, amit a szülőknek kell(ene) felállítani a gyermek felé.
Amint elment, egy félórán belül a kezembe akadt egy könyv a könyvespolcomról - szerintem nincsenek véletlenek -, amibe belelapoztam, és ezt az idézetet találtam benne:
"Ha az apák hozzászoknak ahhoz, hogy korlátozás nélkül hagyják szaladgálni gyerekeiket, felnőtt gyerekeik előtt pedig szinte félnek egy szót is szólni; vagy ha a fiúk már azt hiszik, hogy erősebbek, mint az apák, tehát nem tartanak szüleiktől, és nem is törődnek azzal, amit mondanak, csak azért, hogy felnőttebbnek és önállóbbnak tűnjenek, akkor szét hull a demokrácia. Ilyen viszonyok között a tanárok is remegnek a diákjaiktól és inkább hízelegnek nekik, ahelyett, hogy biztos és erős kézzel egy egyenes útra vezetnék őket. A tanulók az ilyen tanárokat nem is nézik semmibe. Lázadóvá válnak, és végül már azt sem tudják elviselni, ha az ember egy egészen kis engedelmességet vár el tőlük. A végén aztán már a törvényeket sem tisztelik, mert senkit és semmit nem hajlandóak elismerni maguk fölött. És ez a zsarnokság kezdete."
Várom a tippeket az idézet szerzőjére...