Amit minden szülőnek el kellene olvasnia - szerintem. 4. rész

III. fejezet - A gyerekjátszmák leépítése

A játszmák a biztonságkeresésről, érzelmi igény kielégítéséről szólnak.
A játszmák leépíthetők, ha működésük feltételei –, hogy az érzelmi igény nem talál más kielégítést, és a játszmajelleg tudattalan marad, - nem teljesülnek.
Fontos, hogy csak mindkét feltétel együttes megszűnése eredményezi a játszma megszűnését.
A leépítés mindig a játszma mögött húzódó igény felderítésével kell, hogy kezdődjön. Ilyen esetekben a szülőknek az „értő figyelem” módszerét ajánlja a könyv. Ezt Thomas Gordon amerikai pszichológus dolgozta ki, a módszer segít, hogy szülő anélkül járuljon hozzá a gyerek helyzetmegoldásaihoz, hogy átvenné tőle a megoldás munkáját. Akkor segít az „értő figyelem” módszere, ha a gyereknek van gondja, és a szülő kész segíteni.
Jellemzői:
- nem kényszerít az érzések, indulatok tagadására
- nem veszi át a gyerektől a probléma megoldásának feladatát
- nem kelt bűntudatot, nem szégyenít meg, nem kényszerít az érzések, indulatok tagadására
- nem veszi át a gyerektől a probléma megoldásának feladatát
- nem kelt bűntudatot, nem szégyenít megnem szorítja védekező állásba a gyereket és nem hallgattatja el
- segít a valódi érzelmi góc felderítésében
- a megfogalmazás enyhíti az indulatokaterősíti az értelem vezérelt megoldást
- megtanít, hogy az érzések megengedettek
- ha egy beszélgetést ezzel a módszerrel kezdtünk, már nem jó megoldás visszatérni a tekintélyelvű válaszokhoz, mert ez hiteltelenné teszi az elkezdett megértő beszélgetést

Az „értő figyelem” módszerét kiegészítendő, a szülőnek gondot okozó helyzetek megoldására Gordon javasolja az „én-üzenet” alkalmazását. Ekkor a szülő azt fogalmazza meg, hogy mit érez ő a gyerek viselkedésének hatására.
Tapasztalatok azt mutatják, hogy ezekre az „én-üzenetekre” a gyerekek az esetek nagy többségében jól reagálnak, elfogadják azokat.
Akkor lehetnek hatásosak, ha:
- rutinmozdulatnál bonyolultabb dologról van szó
-ha a szülőnek gondot okoz a gyerek viselkedése, de a gyerek ezt nem feltétlenül tudja
- ha a probléma egyszerű, de visszatérő
- ha nem ízlésbeli, vagy szemléletbeli különbségről van szó

az „én-üzenet” nem hatásos, ha:
- véleményt és kritikát fogalmaz meg
- kicsinyít vagy bagatellizál

az „én-üzenet” előnyei:
- nem vádol, hanem tényeket és szempontokat közöl
- jó mintát ad a konfliktus megoldásban a gyermeknek
- hatására a gyermek belső igényévé teszi a kölcsönös alkalmazkodást

Az „én-üzenet” felhasználható pozitív érzések kifejezésére is.
Harag, szégyen és undor érzéseinek kifejezésére „én-üzenetet” ne használjunk, hiszen ezeknek az érzéseknek a megfogalmazásakor a gyerek inkább véleményt, ítéletet hall, ezektől azonban képtelen lesz az együttműködésre, így tehát nem érjük el a célunkat.
Ha a kialakult játszmáktól a szülő szenved, akkor itt fontosak az ő érzései, tehát szükség van az „én-üzenetekre”.

A fejezet további részében a szerző példákkal mutatja be, hogy lehet alkalmazni az „én-üzeneteket” a már előbbiekben megismert gyermekjátszmákban. Ezek a példák nagyon életszerűek, segítik a megismert módszer alkalmazását, nagyszerűen illusztrálják a játszmákat és a megoldás lehetőségeit.

Amit minden szülőnek el kellene olvasnia - szerintem. 3. rész

II. fejezet – Gyerekjátszmák

Ezek a játszmák helyzethez és kapcsolathoz kötöttek, gyakran kizárólag az egyik szülőhöz szólnak.
A kezdeményezés a gyerekkor része, tudattalan tiltakozás egy kapcsolat vagy eseménysorra, lényege, hogy befolyásolja azt. Ha a felnőtt rájön a játszmakezdemény lényegére és más megoldást képes javasolni, a játszma nem alakul ki, manőver marad.

Tipikus gyermekjátszmák:
- „mert nem szeretsz” – a gyermek az anyai-apai bűntudat felkeltésére játszik.

- „anyu, fáj” – igaz üzenet, a gyermek segítséget vár, de olyan formát keres, amelyet a környezete elfogad.

- „én nem tudok” – csak akkor igazi játszma, ha előbb-utóbb célt ér a gyerek és valóban mentesíti a feladat elvégzése alól. Erősen partnerhez kötött, lassan szerveződő játszma.

- „nem is én voltam” – általában testvérek között alakul ki, legjellemzőbb vonása, a felelősség kölcsönös áttolása, és a testvér bemártása a szülőknél. Szükséges hozzá az a szülő is, aki könnyebben boldogul az egyik gyerekével.

- „melyikőtök az erősebb?” – a szülők eltérő nézeteire épít, megoldás általában nincs, de a gyerek fontosnak érzi magát, miután összeugrasztotta szüleit, akik rajta vesztek össze. Tekintélyromboló és lehetőséget ad a gyereknek arra is, hogy kibújjon a kötelességei vagy a büntetés alól.

„szegény kicsikém” – ha a gyerek rájön, hogy sajnálatot keltve a szüleiben, szinte bármit elérhet.

- „úgysem mersz megütni” – a fegyelmezés megbízhatatlanságából, a szülői jelzések kétértelműségéből fakad – egy kis korlátozás nem árt, véli a szülő. Ilyenkor a szülőnek nincs stratégiája, elvei a gyerekkel szemben. Sokat ront a gyerek együttérző képességének és tapintatos viselkedésének a fejlődésén.

- „büntess meg” – Itt a szülő hinni akar a gyerek jó szándékában, alkalmazkodóképességének fejlettségében, célja, hogy a durvaságot elkerülhesse, de a biztonságot nem adja meg a gyereknek. Ezért a gyermek ebben a játszmában kéri a szülő segítségét, a határokat, melyben tájékozódni lesz képes. A szülői viselkedés hátterében a konfliktus nélküli nevelés vágya áll.

- „kudarcgyerek” – nem kívánt terhességből született gyermekek jellemző játszmája. Itt a gyermeknek az a tapasztalata, hogy az anyával lenni nem biztonságos, mégis valahogy fel kell hívnia magára a figyelmet, öröm híján marad az állandó összeütközés, mint a figyelemfelkeltés eszköze. Ez az egyetlen gyerekjátszma, amely törvényszerűen életjátszmává válik, ha nem sikerül rendezni a szülő-gyerek kapcsolatot. Terápiás segítség nélkül nehéz a rendezés.

Egy kis kitérő...

Ezt az oldalt találtam, egy kis "játékra" ajánlom mindenkinek


www.mbti.tarhely.biz/tesztek

Amit minden szülőnek el kellene olvasnia - szerintem. 2. rész

Még mindig F. Várkonyi Zsuzsa könyvéről - fejezetről, fejezetre

I. fejezet – A játszmákról
Rövid, érthető összefoglalást olvashatunk Erich Berne tranzakció analízisének kulcsfogalmáról, a játszmáról. Ezek olyan, az emberi kapcsolatokat átszövő tranzakciók, mely a résztvevők tudattalan érzelmi igényeit elégítik ki, lefolyásuk előre jósolható.
Többségük a legtöbb családban akár nap, mint nap lejátszódik. Ezek bizonyos helyzetek, melyek a családi együttélés konfliktusaiból szerveződnek, és nem hoznak megoldást, nem oldják a feszültséget.
Jellemzőik:
- szigorú szabályok mentén történnek
- több, kisebb taktikai fogásból állnak össze
- érzelmi kielégülést feltételeznek
- a benne résztvevő felek győzelemre törekszenek
- ha bármelyik játékos kiszáll, vagy új szabályt vezet be, nem folytatható

Amit minden szülőnek el kellene olvasnia - szerintem. 1. rész

Régen nem írtam ebbe blogba (sem), ennek elsősorban magánjellegű okai vannak. Esküvőt szerveztünk és éltünk át, így néhány dolog háttérbe szorult.

Most viszont szeretnék bemutatni egy olyan könyvet, amit, ahogy a bejegyzés címében is írtam, minden szülőnek a kezébe adnék.

A könyv F. Várkonyi Zsuzsa: Már 100x megmondtam című könyve.

A szerző az első, bevezető részben – Találkozás egy családdal – megfogalmazza, hogy mi motiválta a könyv megírására: „Az, hogy a felnőtt… „értést” és megértést igényel, egészen természetes, mégis kevés – a nagyközönségnek szánt – könyv szól erről. Szeretném, ha ebben az írásban sikerülne igazságosabban megosztani a figyelmet a felnőtt és a gyerek között.”
Azt a megállapítását is megosztja velünk, hogy bármely családtag problémája összefügg a többi családtagéval, hiszen közös „érzelmi háztartásban” élnek. Példaként bemutat egy családot, akikkel az együtt gondolkodás során sikerült megoldani azt a problémát, ami tünetként a gyereken jelentkezett, de a szülők önvizsgálatának és önismereti munkájuknak köszönhetően megoldódott. A fejezet utolsó mondataként egyik gyerekpáciense anyját idézi, akinek a megfogalmazása nekem annyira tetszett, hogy én is ezt idézném:
„Eddig mindig csak azt néztük, hogy mit csinál a másik rosszul. De addig még sosem gondolkodtunk, hogy miért csinálja.”
Ez a két mondat rövid összegzése annak, hogy mennyit segíthet egy család életében a pszichológiai elemző gondolkodás.