Egyik este láttam egy jégkrém reklámot, melyben a fiatal nő egy lakásból, kezében a jégkrémmel mosolyogva hívja párját, és közli vele, hogy dugóban ül és a férfi intézzen el valamit.
Már többször láttam ezt a reklámot, de akkor este az jutott eszembe, hogy hányszor láthatnak gyermekeink hasonló eseményeket, akár így, televízióban, akár a valóságban.
Mit sugall ez?
Ha jól akarom érezni magam, hazudnom kell?
Teljesen normális helyzet az, hogy mást mondok, mint amit épp csinálok? Annak, akivel együtt élek, hazudok és még jól is érzem magam?
Nem szeretnék reklámpszichológiai fejtegetésbe kezdeni, ezért inkább nézzünk más szemszögből az őszinteséget.
Elvárjuk gyermekeinktől az igazmondást, de itt is működik a példamutatás. Azzal kezdődik, hogy csak olyan dolgot ígérjünk meg gyermekünknek, amit be is tartunk.
Ha megígérjük a gyermekünknek, hogy például, délután kimegyünk vele biciklizni, akkor azt tartsuk is be.
Ez nagyon fontos. A gyerek megtapasztalja az őszinteséget, a bizalmat, ami a támasza a felnőtté válás során.
Ha nem így teszünk, és nem tartjuk be a gyereknek tett ígéreteinket, akkor a gyerekünk azt érezheti, hogy nem bízhat meg a szüleiben, és a felnőttek világában ez így szokás. Az, hogy ez hová vezet...?
Nem állítom, hogy a mai világban azért nagyon kevés az adott szónak, a becsületnek hitele, mert a mai felnőtteknek gyermekként a szülei nem tartották be az ígéreteiket, de jó lenne, ha a mai szülők erre fokozottan figyelnének.
Van egy másik formája is a hazugságnak, amit szintén el kell kerülni:
Nem szabad arra kényszeríteni a gyereket, hogy hazudjon!
Nem nagy dolgokra gondolok, csak olyasmire, például, ha letagadtatjuk magunkat a telefonban.
Még egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, ez pedig a fantáziahazugság gyermekkorban.
Ez óvodáskorban a kreativitás egyik jele, és abban különbözik a valódi hazugságtól, hogy nem félrevezető céllal, a valós vagy mesebeli események szándékos meghamisításáért találja ki a gyerek, hanem saját élményeit, vágyait azonosítja a valósággal.
Ezeknek a legkülönbözőbb okai és megnyilvánulásai lehetnek, biztos számtalanszor találkoztatok vele. Ez jó játék is lehet, és semmiképpen nem büntetendő!
Kedves Ági, ez (is) nagyon jó meglátás Tőled! Na és még hány ilyen meg hasonló reklám van... a filmekről nem is beszélve. Szerencsés az a szülő, aki megtalálja a módját, hogy a skacokat elvonja a tv elől és inkább maga tud játszani velük, miközben ugye előjön egy csomó jó téma, mint pl.az őszinteség, az igazmondás is.
VálaszTörlésÜdvözlettel: Czetli Móni